Nosza, blogoljunk!
AZ olyan fain dolog, mindenki ezt csinálja, meg egyébként is. Miért is? Miért jó az, ha valaki leírja a véleményét? Persze, lehet vele egyet érteni, meg nagyon lehúzni... Meg idézni is. Egy újságíró blogja, egy közemberé érdekes lehet, mert mennyivel izgalmasabb ha egy fontos embernak van hasmenése, és ennek minden részletét megosztja másokkal, mintha ezt egy közember tenné. De tételezzük fel, hogy egy fontos ember napja mégis érdekesebb. Ezt leírva végiggondoltam. Mi a francnak csinálom ezt?
(első nagy hiba, "Ha (idézet)vezéreik tisztában lettek volna azzal, hogyha egyáltalán eredményt akarnak elérni már pusztán lélektani meggondolásból sem szabad a tömegnek két vagy több ellenséget mutatni, mert ez a harci erő elaprózódására vezet. (…) A nagy vezérek zsenialitása éppen abban rejlik, hogy még a különböző ellenfeleket is, mint egy kategóriába tartozókat tüntetik fel, mert különféle ellenfelek felismerése a gyönge és bizonytalan jellemeknél könnyen a saját igazságukban való kétkedéshez vezet.(…) Ezért kell több, belsőleg különböző ellenfelet egy kalap alá venni, hogy a tömegek meggyőződése szerint a harcot csak egyetlen ellenféllel szemben folytassák. Ez megerősíti a saját igazukba vetett hitet, és fokozza az ellenféllel szembeni elkeseredést.” Hitler: Mein Kampf)
Tévedés ne essen, nem vagyok sem neonáci, sem rasszista, még annyira jobboldali se. De az ember ne azt néze hogy honnan tanul, hanem hogy mit. És ez egy nagy tanulság. Politikába nem szeretek belemenni, mert akkor teljesen felpörgök, mert idealista vagyok és attól messze vagyunk. Nagyon.
De akkor minek? Az OLVASÓÉRT. Ha egy-két hasznos komment érkezik, és ezekről lehet párbeszédet folytatni. És abból én is tanulok. Remélem ti is.
Ui.: Elismerem, bunkó vagyok, hogy látatlanban mindenkit letegezek. Akit ez sért, azt megkövetem, de neten így szokás.
